Reggeli kávé előtt még..:)

2011 július 27. | Szerző: Adrika

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

 Jó
reggelt:)

Kezdem
megszokni hogy időjárásunkban is követjük nyugatot, azaz Angliát, és lassan természetessé válik,
hogy  a gumicsizmát eddig ugyan hóbortból hordták nőtársaim, innentől
kezdve kötelező viselet lesz.. egészen elképesztő és elszomorító nyarunk van,
de az én optimista lényem, igyekszik meglátni ebben is a jót, és a pozitívat,
azaz milyen jó hogy nem most vagyok szabadságon, milyen jó hogy nem mostanra
terveztem a befőzést és befőtt elrakást, és még sorolhatnám:) Sajnos másként nem
tudom túlélni ezt a remekbe szabott időjárást:) de nem kesergek, nem
szomorkodom, mert úgysem lesz jobb.  

A
tegnapi nap elképesztően sokoldalú sok színű és változatos volt:) egészen az
agybajtól, az esti elégedetten történő hátra dőlésig, minden volt:) volt az a
perc amikor azt mondtam Dunának megyek, és volt az is amikor azt mondtam, na
tudjátok mikor szabadultok tőlem ilyen könnyen:) Néha elviselhetetlen és
kibírhatatlan vagyok de ma reggel úgy ébredtem ezen is változtatok és
kibírható, és kedves és aranyos és türelmes leszek, mindenkivel aki arra rá
szolgált:) De mi lesz azokkal akik kiprovokálják a hisztimet?:) na ezen még
gondolkodnom kell:) 

Ma reggel és általánosan…

2011 július 26. | Szerző: Adrika

 Jó reggelt Kedves Érdeklődő:)

Szép reggelt Neked, írnám én szívesen hogy napsütésest és madárcsiripelőst, no de ilyen hidegben még a medve is elbújik…. magas röptű gondolataim mindig a legváratlanabb pillanatban és helyzetben érnek utol és ütnek olyan dolgokat a fejembe amik aztán hat lóval sem távolíthatóak el. Lányként majd nőként, gyerekként majd felnőttként, okosan és néha ostobán is de mindig azt vallottam, hogy engem senki ne a ruhám, öltözékem, kinézetem alapján ítéljem meg (holott én gyarló módon képes vagyok mást annak módja és rendje szerint ennek alapján megítélni) hanem én, ahogy vagyok, így akár szépen kiöltözve, csinosan, illatosan, és akár éppen egy kiadós kerti munka után, izzadtan, sárosan, de mosolygósan, így lásson, és fogadjon el, és mondjon véleményt:) na mármost ezt szépen hangzik elméletben de gyakorlatban nálam többször megbukott.. és ilyenkor mindig elálmodozok, hogy mennyire számít is a kinézet.. hát persze… tipikus példa egy a sok közül.. közeli ismerőseink láttak már lovat etetni, gumicsizmában, és látták hogyan is nézek ki, mikor munkából haza rohanva, szatyrokkal a kezemben, száguldozok, és esek be haza, vagy éppen egy vasárnap délutáni traccspartira készülve barátainkkal úgy igazán megadva a módját, kinézek:) Vasárnap tiszteletünket tettük számunkra neves rendezvényen, ahol voltak közeli – távoli ismerősök, barátok, akikkel vagy egyszer egy évben vagy többször találkozunk, és akik látnak így úgy.. nem mondom hogy esett jól az elismerő pillantásuk, hogy na anyukám, jól nézel ki, igen, de ugyanakkor jött a másik érzés, mi bajod volt velem akkor mikor halál fáradtan, és lestrapálva besegítve az építkezésbe a betonos talicskát tolva állítottál be éppen?:) Az vagyok én is, meg ez is:) És nem a ruha tesz? Ó dehogynem, de még mennyire.. az tesz csak igazán azzá, ami:)