Szerek, melyek kellenek …
2011 szeptember 7. | Szerző: Adrika
Jó reggelt Olvasóm!
Szerek, melyek kellenek, az emberi élethez.. szereknek nevezem, mert hogyan is tehetném még.. drog-nak de az kicsit félelmet keltő, kicsit negatív kicsengésű.. a legnagyobb DROG az életemben a szeretet.. Adni és kapni egyformán.. olyan szer ami nélkül nem hogy nem érdemes élni de szerintem nem is lehet.. mióta az eszemet tudom, kerestem az érzést, mely által erőre kapok, tündöklök és ha elmúlik, hanyatlok. olyan dolog ami vagy jön belülről vagy nem, de ha nem, ezt hiába erőltetjük, ez csak úgy a mi kényünkre kedvünkre nem fog előbújni.. ha mégis, rövid ideig csak.. nagy színésznek kell lenni ahhoz hogy a szeretet hiányát, nem létét ki nem alakulását valaki hosszú távon képes legyen rejtve tartani egy másik emberrel szemben.. emberi tulajdonságnak gondolnánk, hogy érezzük, szeretjük azt az embert, miközben ha végig gondoljuk szeretni képesek a minket a körülvevő állatok, növények, még ha nem is tudják szavakba ölteni, tetteikkel többet érő bizonyítékot adnak nekünk. Hatalmas kincs és áldás a szeretni tudás, szeretve levő érzés és minden ami ezzel összefügg.. csak egy pillanatra álljunk meg és gondoljuk végig, van e értelme gyűlölködni, féltékenykedni és irigykedni, ha a szeretet nem csak a másik embernek jó hanem magunknak is:)
Elfogadás és az emberek
2011 szeptember 6. | Szerző: Adrika
Jó reggelt!
Ahogy tőlem az már megszokott és nem azt mondom hogy elfogadott de nem meglepő, hogy mindennap valami újra csodálkozom rá, és teszek úgy mint egy most életre eszmélő gyermek, aki tágra nyílt szemekkel néz a világba és bámul nyitott szájjal mindenre, mint a csodára..
Igen, felnőtt emberként is hajlamos vagyok dolgok mellett elmenni, elsiklani, nem tudomást venni róla, vagy akár a sztereotípiáknak köszönhetően általánosítva elfogadni mint tény és nem mélyebbre menni a történetben, valóságban.. így van ez a más emberekkel való kapcsolatomban is.. Más ember alatt azokat az embereket értem, akik szellemileg nem olyanok mint az átlag.. attól eltérő, akár pozitív akár negatív irányban.. ezeket az embereket az emberek nagy többsége sajnálkozva lenézi, és tovább lép.. nem keresi a kapcsolatot velük, nem keresi társaságukat, sőt inkább kerüli.. pedig ezeknek az embereknek olyan emberi tulajdonságaik vannak, melyek belőlünk hiányoznak. Érzékenyek, barátságosabbak, közlékenyebbek és segítőkészebbek.. és éppen ezeket nem akarjuk tudomásul venni? Ez így van, tettem ezt én is eddig így.. sajnos.. inkább engem kellene lesajnálni…
Élmények és hatások
2011 szeptember 2. | Szerző: Adrika
Jó reggelt:)
Utazásaim során bizonyos ideig eltudom magam foglalni a táj, az emberek és az engem körülvevő millió bámulásával és elemzésével, de egy igen rövid idő után hiányérzetem van és mivel csak bizonyos napszakokban (délután vagy este) vagyok képes aludni a zötykölődés közben, így leginkább olvasni szoktam. Mikor mit, de a lényeg hogy legyen tartalma és mondanivalója. Nem vetem meg a női cica újságokat, és még csak azt sem mondhatom hogy nem szeretem a szép, divatos, elegáns női holmikat, mégis képtelen vagyok olyan jellegű sajtó terméket a kezemben tartani hosszú távon mely ezzel foglalkozik. Ugyanez igaz a kevésbé tartalmas, mondanivaló hiányában szenvedő tágabb terjedelmű könyvekre is. a LITY- LÖTY lányregények korából kinőttem (sajnos:( ), de sosem tagadom hogy én is olvastam sorozatokat,amikre így felnőtt fejjel rácsodálkoztam, hogy Te jó anyám, hogy voltam képes, de akkor az a színvonal kielégített. Manapság azonban, olvasok, nem keveset, de csak olyat ami megfog, leköt és amiből tanulni lehet. És ez lehet akár egy pszichológiai cikk is, vagy egy gazdasági elemzés vagy éppen egy történelmi regény, akkor is úgy magával tud vinni a sztori, a téma, az ív, hogy elfelejtkezem percekre is akár a mindennapi problémákról, bánatról, szorongásról, és kicsit megkönnyebbülve és átszellemülve fogok neki utána dolgoknak. Érdekes ez mert ahogy nő be a fejem ahogy kezdek lenyugodni és más irányba érdeklődni, úgy érintenek meg más témák (pszicho,szocio) és maradnak el kevésbé értékesebb (női divat:) értettebbé kezdek válni talán ez a jó szó rá, de én ennek csak örülök:)
Gőzőlgő kávé felhő
2011 augusztus 12. | Szerző: Adrika
Jó reggelt! Finom pörkölt kávé illatosat:) Régen írtam , igen megint.. ejnye:) de nézzük a jó oldalát, most írok:)
A mai téma: az utazó közönség.) Talán ostoba és semmit érő szokásom, hogy vizsgálgatom, és nézegetem az embereket utazás, várakozás, ügyintézés közben és próbálok “beléjük látni” és kitalálni az életüket, szokásaikat, önmagukat.) nem is kitalálni, inkább megfejteni:)
A metró utazói nem egy sokat mondó (nem rossz értelemben hanem számomra) emberek, mert az én utazási időpontomban (reggel 6-7 között) leginkább álmosak, rosszkedvűek, morózusak, és idegesek.. olykor mégis van egy egy kivétel, aki mosolyogva libben fel a járműre, széles vigyorral arcán szétnézve lehuppan egy szabad helyre, mit sem törődve azzal, hogy jobbról – balról ülő fél oldala eltűnt (neki ma jó reggele van csak nem ez fogja elrontani:) majd előveszi a telefonját és édes, csacsogó hangon elújságolja a barinőjének, hogy a tegnap esti partyn, a Peter, igen, egy olyan autóval jött érte melynek márka jelzése 3 betűs, és volt benne egy w -is és hát az ára, hát azt is nem meri kimondani, mert éppen utazik… anyám.. fájdalmas.)
Ennél színesebb ha az ember távolsági járattal megy, leginkább péntek délután, amikor a munkából haza felé tartók reménykedve egy szabad fél délutánban tülekedve nyomulnak a nagy testű, sok kerekű felé, és igen jönnek a fiatalok, idősek, ki ki milyen praktikával és vehemenciával, de mint a tojások a tartóban, előbb utóbb mindenki helyet találva a busz elindul cél állomása felé.. az első fél órában a két egymás mellett ülő idegen, a szokásos illem köröket futja, jaj bocsánat hogy megrúgtam, de ugye elfér, hova utazik, és hasonló érdekes kérdések szállnak oda vissza… az utasok 50%-a fél álomban válaszol már (hajnali kelés ára) és le le csukódó szemhéjjal és érdeklődő tekintettel próbálna kommunikálni, emberünknek aki most utazik először busszal, igen messzire, és hát fantasztikus.. igen… mondja ezt annak, aki 20 éve napi kétszer teszi ezt meg ekkora távolságban…. naponta, amit ki sem merek számolni, mennyi hetente és havonta… de nézzük a többieket 🙂 az ajtóban áll egy rövidre nyírt, nagy bajszú, köpcös, fülbevalós kétkezi munkásnak vélt férfi, akinek a kora meghatározhatatlan.. sacc-ra 50, de ha megmondanám neki a fejem bánná, mert kiderülne, hogy 40 sincs… ingerült, fáradt és elgyötört… látszik az arcán, alig várja hogy haza érjen és megigya a behűtött, és megérdemelt sörét… van is minden baja, mikor Miss Fontos megkérdezi tőle 5 perc utazást követően, hogy mikor leszünk a célállomáson.. Miss F. olyan ügyesen pakolta le csomagjait, hogy a busz hátsó részében ülő emberek, csak akkor távozhatnak, ha vámot fizetnek neki, sőt lehet még egy fal bontó brigád sem ártana, aki kibontja M. F. által fantasztikus gyorsasággal felépített csomag falát.. Miss Fontosnak messzire utazik, és nagyon kíváncsi rá kik utaznak a járaton, ezért az első megálló előtt elkiáltja magát, ki száll itt le… a buszon néma csend, hisz nem is értik, másrészt most ébrednek azok is akiknek ilyen szándékuk van is, de lesz mindjárt annak is akinek nem volt, egy újabb ilyen kérdést követően…
Aztán az utolsó ember, aki a mai sztoriban benne van, egy 35-40 közötti, jól megáldott (minden tekintetben hölgy) aki szemérmetlen és kicsit már szégyellni való viselkedéssel, “bújik” – dörgölődik egy másik nőnemű társához (aki látszólag idegen számára) a felső teste elől levő részével.. ez oly annyira megütközést vált ki néhány utasban hogy még azok is elfordítják a tekintetüket akik eddig Miss Big idomaival voltak elfoglalva.. Szóval kérem, utazni élmény:)
Elég…
2011 augusztus 3. | Szerző: Adrika
Ma reggel olyan elegem van mindenből érzés, és az hogy világgá futnék, és csak mennék és mennék, és hátra sem néznék, és nem törődnék azzal mit és kit hagyok itt, mert most úgy érzem senkinek nem hiányoznék,,, sok most a kevés is és kevés a sok is… kevés a szeretetből és sok a problémából.. többre és kevesebbre is vágyom egyszerre … és azon agyalok hogy az élet miért nem egyszerűbb és adományozóbb? Miért kell annyi keserűséget nyelni, és sírni és szomorkodni és … miért én- tehetném fel a kérdést, miért éppen én nem tudok boldog lenni egy kicsit hosszabban és kiegyensúlyozottabb? Igen, velem a baj, mindent túl misztifikálok és a bajt látom benne.. talán lehet…
Gondolataim..
2011 július 31. | Szerző: Adrika
Jó reggelt – szép napot… ma reggel ne ma jobbról eső lábammal kelve, kicsit morcosan, kicsit szomorkásan nem vidám és mosolygós, de az élethez hozzátartozó gondolatok forognak a fejemben.. igen hozzátartozik az élethez az elmúlás is, még ha hozzám hasonlóan az ember próbálja kizárni azt.. ma amikor eldöntöttem, hogy a paradicsomokból paradicsomlé lesz, az áhítattal csodált és végtelenségig szerető Nagyim jutott eszembe, aki már őszbe forduló hajával adta ki a parancsot: Ma nem csinálj programot, befőzünk! Hogy mennyire nem kívánatos volt ez akkor gyerek fejjel, és hányszor próbáltam lázadni, és szembe menni, elmondhatatlan… és csak mostuk, és daraboltuk, és már minden paradicsomos volt, de Ő energiával telve csak jött, csak mutatta, és kérte és hozta, és nap végére elfáradva a foteljában üldögélve mosolygósan elégedetten hátradőlt… Nagyon hiányzik… Hiányoznak az együtt töltött hajnalok, amikor még kint sötét volt és Ő ágyba hozta a reggeli kávét és oda ülve együtt megiszogattuk, majd elindultunk együtt a dolgunkra… Kemény volt, és következetes.. velem, legalábbis… szigorú volt és egyidejűleg engedő is. voltak csak kettőnk által ismert szokásaink, dolgaink..A délutáni “trutyi ivás” mert amit akkor ittunk már nem kávé volt, hanem csak trutyi nekünk.).. és alig vártuk, hogy a teraszon leülve 5 perc pihenésre megigyuk.. sok jót kaptam tőle, amit sose feledek el.. hálás vagyok az égnek hogy megismerhettem és annyi mindent hagyott rám, és tanított meg,. és volt szigorú és kemény, és követelő:) Isten éltessen sokáig Minden Nagyikát:)
Péntek.. péntek.. sálálááááláááláááá
2011 július 29. | Szerző: Adrika
Igen, igen és igen péntek van.) el sem hiszem, hogy ez a nap is eljött, pedig milyen hosszú is lesz, attól hogy rövid:)
Bevállaltam valamit, valakiért, mert nekem mindig azt tanították, azt adj, amit Te is szívesen fogadsz:) na jó néhány kirívó esettől eltekintve igyekszem ezen mottómnak (is) eleget tenni, d néha kicsúszik a megjelölt irányból az élet és akkor nem midnig gyere be ami történik:)
Jó kedvem határtalan, lehet nem sokáig, de csend van béke, és nyugalom (még) 🙂 Hajnali 4kor ébredni ne mis olyan távol álló dolog tőlem:) főleg úgy hogy hogy a ház előtt álló villanypóznán fészkelő gólya pár reggeli muzsikát zengett álmos arcomba miközben kávéztam.) a fű harmatos volt, a felkelő nap szinte vöröslött az ég alján, ébredt a természet, ma reggel szinte együtt vele én is, miközben végig gondoltam, hogy ebben a rohanó világban, ha csak egy egy ilyen reggel kell ahhoz, hogy jobb legyen a hét, hát akkor felébredek én hajnali 4kor, csak legyen jobb:)
Szinte repültem a célállomásig, mintha a duracellek, melyek hajtanak, nem felismervén hogy hétvége közeleg, és kellene egy kis töltés, és még napot sem látva netán attól feltöltődve, önmagukat is megcáfolva 200%-os szinten hajtanak engem is előre, valami felé, ami remélem csak jót és szépet hoz, velem együtt Neked is Olvasóm.)
..néha vagy mindig..
2011 július 28. | Szerző: Adrika
….Néha igen nehéz elfogadni azt a helyzetet, ami éppen van, ami adódik, vagy éppen kialakulóban van.. az ember alapvetően kétkedő és gyanakvó, melyből kifolyólag a jelen helyzetet sem értékeli pozitívan, hanem egyből gyanakvón a dolgok mögé kíván látni.. miért is lennék én is más.. tipikus: Férfi hoz kedvességből egy szál virágot, élete párjának, mire az ahelyett hogy örülne milyen figyelmes a férfi, rögtön kétkedni kezd és keresni az okot, vajon miért kapta? És ezek után még azt várja máskor is hozzon emberünk virágot, amikor annak legalább egy fél napjába telt, hogy megmagyarázza, Anyukám nincs másik nőm, és gondolatban sem csaltalak meg, nem hogy… de ilyenkor túlzott magyarázkodás és mosakodás is csak árt, használat helyett.. hát igen.. ha főnök nagyon hízelkedő, a hátsó szándék kisördöge kibújik belőlünk, és keressük az okot.. mily kétkedőek vagyunk mi halandók.)
Hogy is kezdjem el, mi elmondhatatlan, hogy is mondjam el…
2011 július 28. | Szerző: Adrika
Jó reggelt, illetve Minden Kedves Érdeklődőnek, csak jobbat:)
Az optimista énem és lényem, ma reggel álomszuszi, nem ébredt fel, ebből kifolyólag nem vagyok túl vidám és örömteli, mely a nap folyamán természetesen változhat. Sőt, változnia is kell:)
Bár ha arra gondolok, hogy ma van egy ebéd meghívásom, melyet kb. két éve tolunk, húzunk, halogatunk, és valahogy sosem akar összejönni és sikerülni, és megvalósulni, szóval akkor elmélázok azon, ami szinte mottómmá vált: Semmi nincs véletlen, mindennek oka van. Na igen. A jónak is, ha nem is tudjuk értékelni akkor is, és a rossznak is, melyet érzünk, élünk, megélünk, és átélünk, és néha bele akarunk halni, de legalábbis gyötrődünk keményen miatta, szóval ezen érzésekkel és gondolatokkal neki futni a mai napnak, nem lesz könnyű. Bár reggel a hét 4. napjának méltó kezdéséhez szépen felöltöztem, és az arcomról 10 perces hideg zuhany sem mosta ki az álmosság jelét, vállalhatóan kinézve érkeztem jelen helyszínre:)
Örülök annak, hogy vannak érdeklődők akik olvassák az írásaimat napról napra, vagy csak véletlenszerűen, bár nem mindig írok összefüggően, és tartalmasan, és elgondolkodtatóan, de magamból kiindulva tudom, ha egy könyv melyet aktuálisan olvasok, minden egyes oldalon, lapon és mondatban mondanivalót akar nekem adni, hamar leteszem mert nem élvezem amit csinálok, azaz nem nyúlt örömet az olvasás, hanem kínszenvedést és gyötrelmet.. igen kell a limonádé, igen kell a fröccs, és igen néha kell a keményebb kóla is, és bizony néha, olykor, alkalmakkor jól esik a pezsgő is:) Buta hasonlat nyilván, de mégsem írhatom hogy igen, reggel jól esik a kakaó, délben egy pohár hideg tej, estére meg már szinte a forró cukros tej csúszik le csak:)
A ma reggeli töprengésem..
2011 szeptember 9. | Szerző: Adrika
Jó reggelt…
A mai reggeli töprengésem minden erőltetés és magam erőszakolása nélkül, valamiért az irigység, féltékenység és dac témakörben forgott.. érdekes ez, mert magamról mindig azt gondoltam, na én aztán sose leszek féltékeny sosem egy másik nőre például mert vékonyabb, mert szép, mert csinos, mert sikeres, mert… gondoltam én.. aztán persze vagy bevallom, vagy nem hogy bennem is bennem van ez a 3 alap-nak mondható tulajdonság, ami szerintem minden emberben benne van, ha bevalljuk, ha nem ez így van.. hozzánk tartozik, mint a kezünk, lábunk, fejünk, vagy a lelkünk. Az, hogy ezek milyen mértékben, hatással és eredménnyel jelentkeznek bizonyos helyzetekben, szituációkban, na az már viszont rajtunk, a személyiségünkön és az egyéniségünkön múlik..
Persze, mondhatnám én az ártatlan, ki sose féltékeny, mert együtt tudok örülni más sikerének és még boldoggá is tesz, jól hangzik, de álságos és tőlem idegen.. mert azon túl hogy van benne igazság nem ez a teljes.. örülök, hisz megszenved érte, küzd, akarja persze örülök, de elkeserít és iriggyé tesz ha arra gondolok küzdök, szenvedek, próbálok és…, és?? na ez hozza ki belőlem az irigységet és féltékenységet, és ma reggel például azokra voltam rettentő irigy 🙂 akik szabadságon vannak… szép, nem szép be kell vallanom, elfáradtam, kipurcantam, lemerültem, elcsigázottnak érzem magam… végig dolgoztam egyetlen szabadságos nappal az egész nyarat, egész évet és így szeptember közepére elfáradtam.. és mindez nem elég, konok, makacs fejemmel és őszülő halántékommal bevállaltam hogy ennyi idősen iskola padba ülök:) és ma reggel mikor bele gondoltam, hogy a munka után jön az iskola, majd a második műszak otthon és holnap ugyanez, akkor úgy ….. ah….de a makacsságom és konokságom nem enged megalkudni és feladni:) Kitartok:)
Oldal ajánlása emailben
X