Szép reggelt Neked, írnám én szívesen hogy napsütésest és madárcsiripelőst, no de ilyen hidegben még a medve is elbújik…. magas röptű gondolataim mindig a legváratlanabb pillanatban és helyzetben érnek utol és ütnek olyan dolgokat a fejembe amik aztán hat lóval sem távolíthatóak el. Lányként majd nőként, gyerekként majd felnőttként, okosan és néha ostobán is de mindig azt vallottam, hogy engem senki ne a ruhám, öltözékem, kinézetem alapján ítéljem meg (holott én gyarló módon képes vagyok mást annak módja és rendje szerint ennek alapján megítélni) hanem én, ahogy vagyok, így akár szépen kiöltözve, csinosan, illatosan, és akár éppen egy kiadós kerti munka után, izzadtan, sárosan, de mosolygósan, így lásson, és fogadjon el, és mondjon véleményt:) na mármost ezt szépen hangzik elméletben de gyakorlatban nálam többször megbukott.. és ilyenkor mindig elálmodozok, hogy mennyire számít is a kinézet.. hát persze… tipikus példa egy a sok közül.. közeli ismerőseink láttak már lovat etetni, gumicsizmában, és látták hogyan is nézek ki, mikor munkából haza rohanva, szatyrokkal a kezemben, száguldozok, és esek be haza, vagy éppen egy vasárnap délutáni traccspartira készülve barátainkkal úgy igazán megadva a módját, kinézek:) Vasárnap tiszteletünket tettük számunkra neves rendezvényen, ahol voltak közeli – távoli ismerősök, barátok, akikkel vagy egyszer egy évben vagy többször találkozunk, és akik látnak így úgy.. nem mondom hogy esett jól az elismerő pillantásuk, hogy na anyukám, jól nézel ki, igen, de ugyanakkor jött a másik érzés, mi bajod volt velem akkor mikor halál fáradtan, és lestrapálva besegítve az építkezésbe a betonos talicskát tolva állítottál be éppen?:) Az vagyok én is, meg ez is:) És nem a ruha tesz? Ó dehogynem, de még mennyire.. az tesz csak igazán azzá, ami:)
Ma reggel és általánosan…
2011 július 26. | Szerző: Adrika
Jó reggelt Kedves Érdeklődő:)
Szép reggelt Neked, írnám én szívesen hogy napsütésest és madárcsiripelőst, no de ilyen hidegben még a medve is elbújik…. magas röptű gondolataim mindig a legváratlanabb pillanatban és helyzetben érnek utol és ütnek olyan dolgokat a fejembe amik aztán hat lóval sem távolíthatóak el. Lányként majd nőként, gyerekként majd felnőttként, okosan és néha ostobán is de mindig azt vallottam, hogy engem senki ne a ruhám, öltözékem, kinézetem alapján ítéljem meg (holott én gyarló módon képes vagyok mást annak módja és rendje szerint ennek alapján megítélni) hanem én, ahogy vagyok, így akár szépen kiöltözve, csinosan, illatosan, és akár éppen egy kiadós kerti munka után, izzadtan, sárosan, de mosolygósan, így lásson, és fogadjon el, és mondjon véleményt:) na mármost ezt szépen hangzik elméletben de gyakorlatban nálam többször megbukott.. és ilyenkor mindig elálmodozok, hogy mennyire számít is a kinézet.. hát persze… tipikus példa egy a sok közül.. közeli ismerőseink láttak már lovat etetni, gumicsizmában, és látták hogyan is nézek ki, mikor munkából haza rohanva, szatyrokkal a kezemben, száguldozok, és esek be haza, vagy éppen egy vasárnap délutáni traccspartira készülve barátainkkal úgy igazán megadva a módját, kinézek:) Vasárnap tiszteletünket tettük számunkra neves rendezvényen, ahol voltak közeli – távoli ismerősök, barátok, akikkel vagy egyszer egy évben vagy többször találkozunk, és akik látnak így úgy.. nem mondom hogy esett jól az elismerő pillantásuk, hogy na anyukám, jól nézel ki, igen, de ugyanakkor jött a másik érzés, mi bajod volt velem akkor mikor halál fáradtan, és lestrapálva besegítve az építkezésbe a betonos talicskát tolva állítottál be éppen?:) Az vagyok én is, meg ez is:) És nem a ruha tesz? Ó dehogynem, de még mennyire.. az tesz csak igazán azzá, ami:)
Oldal ajánlása emailben
X